Ötletek Adventra és Karácsonyra, amikről még nem halottál II.

Az első részben felnőtteknek szóló adventi naptárra és közös játékra hoztam ötleteket. Folytatom…

Készíts egy privát blogot (tényleg nem olyan nagy kunszt a kész sablonokkal dolgozni), vagy ha ehhez nincs kedved, akkor e-mailben küldj 24 napon át szeretteidnek szóló üzenetet (idézetet, dalt, fotókat, receptet, népszokást, verset, mesét, DIY ötletet, karácsonyi dekorációs képeket, komolyzenét vagy felőlem akár Zséda Szürke patását is). Hidd el, várni fogja a címzett, neked meg van időd, elég mindig csak a következő 1-2-3 napi bejegyzést vagy levelet átgondolni, nem kell az egész virtuális adventi naptárt egyszerre elkészítened. Küldheted akár külföldön élő barátodnak, szüleidnek, gyerekeidnek is.

Játszatok Jégolvasztóst! Erre különösen büszke vagyok, akkora marhaság:) Kitaláltam, hogy jégbe fagyasztok mindenfélét, és ezek segítségével fogok játékvezetőként sorsolni. Szóval: kell egy társaság (nálunk gyerekek, középkorúak és örökifjak voltak együtt), kell jégkockatartó, színes papírkák, fűszerek, levelek, gyöngyök, magok, bármi apróság, lényeg, hogy mindenből két darab legyen. Készíts jégkockákat legalább előző nap, amikbe az egyik adag apróságot fagyasztod le egyenként. A játékosok között oszd szét véletlenszerűen, fejenként legalább ötöt (legalább ennyi forduló legyen a játékban). A jégkockák mellé mindenki kap egy-egy tálka meleg vizet is. Mindenki kezébe fog a saját készletéből egy jégkockát, – miután a játékvezető véletlenszerűen felmutatott egy apróságot -, és elkezdi kiolvasztani a “valamit”. Az nyeri a kört, akié megegyezik a játékvezető “valamijével”. Olvasztás közben játékvezető csinálja a fesztivált, de nagyon!!! Egy személyben drukker, speaker, biztonsági őr, a háromtagú sorsolási bizottság, közjegyző és hangadó. Én totál berekedtem a végére:) Minden kör végén ajándékot osztottam, és elárulom, én nem annyira véletlenszerűen osztottam szét a jégkockákat, mert az ifjabbaknak akartam kedvezni. A harmadik kör után MY DAD felháborodottan mondta: miért csak a gyerekek nyernek? 🙂

“Klasszikus” vetélkedőt is játszhattok Karácsonykor, a család érdeklődésének-tudásának-korának megfelelő ügyességi és okossági feladatokkal. Fontos, hogy mindenki nyerjen, első legyen – elvégre ünnep van! – így nálam tavaly a következő díjakat vették át a családtagjaim: Number One, First Lady, Aranyérem, A Legjobb, Prima Primissima, Bajnok (tisztára mosott kavicsokra alkoholos filccel írtam rá a díj nevét, mellé fenyőfát rajzoltam).

Gondolatbefőtt, kedves ajándék felnőtteknek, én is kipróbáltam. Kisebb, tisztára mosott befőttesüvegre címkét ragasztottam, tetejére krepp papírból készült kört kötöztem. Az üvegbe idézetek kerültek. A gondolatbefőtt mellé egy “valódi” befőtt is jár, legjobb, ha saját készítésű!

Szerintem minden nagyszülő örül az unokákkal kapcsolatos ajándéknak (szeretném hinni, hogy ez nem csak a mi mamáinkra és papáinkra igaz…). Ha egész évben, mondjuk egy naptár hátoldalára szorgalmasan írogattad a gyermeked legjobb mondásait (egy bizonyos kor alatt csak az van), akkor gépeld be, nyomtasd ki, és egy szép szalaggal, elő és hátlappal, fűzd őket egybe. Beszédes gyerekek szülei előnyben :). Tegyél mellé fényképeket, na nem digitális formában, hanem fotópapíron, albumba rendezve, nem tíz darabot, hanem százat, vagy akár többet, mert csak így tud igazán dicsekedni a nagymama – és igen, a nagyapák is! – a kisunokával. A nagyobbacska gyermek sk. ajándékként egy róla készült fotót ragasszon fekete fotókartonra, és díszítse arany kontúrmatricával. (például balatoni, vagy tengerparti képhez ez illik:

Olcsó, nyers fa képkereteket fessetek le, paraván-szerűen erősítsetek össze 5-6 darabot, így a saját lábán is megálló, bárhová helyezhető képtartót kaptok.

Egy anyagilag szűkös ajándékozás különösen megmozgatja az ember agyát. Ekkor találtam ki, hogy beváltható csekkeket készítek a gyerekeknek (tudod, fagyi, még egy mese, játsszuk azt, amit te akarsz, irány a játszótér stb.) Ez eddig nem új ötlet, nálam az volt a csavar, hogy ilyen dunai nagyméretű kagylóba tettem bele a kis papírkákat, és piros szalaggal átkötöttem. Annyira tetszett nekik, hogy szépen visszakötötték, és takarékos gazda módjára eltették jobb időkre 🙂